Fel

Felébredt.
Sóhajtott egy nagyot és mosolygott. Újabb nap következett. Nem volt elégedetlen, de elégedett sem. Játszani szokott reggelente. Azt szokta játszani, hogy miután testileg kipihentnek érezte magát még visszaaludt, mondhatni szunyókált egy picit. Nem, nem a lustaság miatt tette, és nem is azért mert nem akart felkelni, hanem mert iyenkor álmodott legintenzívebben. De legalábbis ezekre az álmokra legalább emlékezett, amikor újra felébredt.
Színes álmok, szórakoztatóak, romantikusak, olykor erotikusak, olykor felkavaróak. Mindenképpen megtöltötte az egyszerű reggelt egy rendkívüli érzéssel és meghatározta a nap alaphangulatát. Azért szerette ezt csinálni, mert az esetek többségében pozitív kicsengésűek voltak. Ha meg nem, akkor jöhetett a második kör.
Futott és focizott, a haverokkal, de mintha számára lelassult volna az idő az egyik pillanatról a másikra. Éppen a kapu felé szöktették volna, de körülötte megfagyott a tér, csak a többiek maradtak ugyanolyan gyorsak, mint egy pillanattal előbb. A labda az orra előtt gurult el és legszívesebben megállította volna, de legalább egy jót belerúgott volna, hogy akkor legalább szálljon messzire, ha már megtartani nem tudja. Teste görcsös ívbe feszült az erőlködéstől, de egy centit nem mozdult előrébb. A többiek mintha észre se vették volna, hogy lelassult, játszottak tovább és vidáman kergették a lasztit. Lehet, hogy nem is volt jelen? A többiek nem is látták!
STOP! Ez így nem jó.
Homlokát törölte, majd ismét merült.
Széles mezőn állt egy domboldal tetején. A fű nem volt magas, épp csak bokáig ért. A dombról jól látszott a körülötte elterülő dimbes-dombos táj. A megművelt parcellák különböző színekben pompáztak, attól függően, hogy mi nőtt a tavaszi vetésekben. Gyenge szellő fújt. Emlékezetébe idézte, hogy a szellő segítségével vitorlázhatna a táj felett. Kivárt. Egy erősebb felszálló légáramlat végre megérkezett. Nekifutott. Érezte, hogy egyre könnyebben fut és egyre könnyebb lesz elrugaszkodnia. Sikerült! Siklott a táj felett körözve. Karját széttárva repült minden egyéb kiegészítő nélkül. Siklott, mint egy sólyom. Fel. Egyre feljebb!

Jó reggelt! - futott át az agyán a gondolat. Mosolygott. - Most indulhat a nap!

Bomba

Március 30. A nap folyamán két darab 6 tonnás tömegű biológiai fegyvernek minősülő bombát dobtak le Magyarországra. A kísérleti jellegű robbantás 1 km magasan történt, mely bombaszakértői számítások szerint a bombák tartalmának minél jobb szétterítését szolgálja. A légkörbeli robbantás alapján biológiai fegyverre gyanakodnak a szakértők.
Nyugat Európa értetlenül áll az eset előtt és diplomáciai úton igyekszik kideríteni a katonai tevékenység okát és a támadó fél kilétét.

Az érintett területen kezdetben felháborodásról és értetlenségről szóló közlemények láttak napvilágot. Áldozatokról és sérültekről eddig nincs hír.

Március 31. 1 nappal később nyugalomról, lecsillapodott kedélyekről adtak hírt az elöljárók és az újságok. A Nemzetbiztonsági Hivatal és a Magyar Honvédség közös közleményben tudatták, hogy a terület nem életveszélyes, újabb robbantástól tartani nem kell, uralják a helyzetet. Áldozatok és sérültek egyáltalán nincsenek. A területet ellenőrzésük alatt tartják és folyamatosan ellenőriznek mindent, beleértve a radioaktív sugárzás mértékét is. Kérik továbbá a helyi lakosokat, hogy még egy napig ne hagyják el lakóhelyüket és a területen kívül élők, illetve kívül rekedtek pedig pár napig legyenek türelemmel és ne próbáljanak bejutni.

Április 1. Az egyik érintett városban az egyik pillanatról a másikra fesztivált szerveznek. A szervezők az "Ébredés Fesztivál" nevet adták az ünnepségnek. A katonaság biztosítja a rendezvényt. A kérdésünkre azt a választ kaptuk, hogy bizonyos emberek változást éreztek már a bombák robbanása utáni napon és ezzel a fesztivállal akarják felhívni mindenki figyelmét a politikai és a közéleti hangulat kötelező megváltoztatására.

Április 2. A fesztivál állítólag fergetegesre sikerült és nem csak a szervezők, de minden karanténon belüli résztvevő jól érezte magát. Tudósítónk különleges engedéllyel jutott be és lapzártánkig leadta a cikket, majd azt mondta, hogy ezentúl belülről tudósít.
Még sosem volt semmilyen ünnepség az országban, amin ilyen magas részvételi arányban jelentek volna meg az emberek. Olyan rendezvény meg végképp nem, amivel a megkérdezettek 90%-a elégedett lett volna. A maradék 10% pedig gyermek, akik ugyan beszéddel nem, de az arcukra kiülő mosollyal fejezték ki örömüket.

Április 10. A karanténok, karantén jellegét a Honvédség megszüntette, tekintettel arra, hogy semmilyen gyanús eseményt nem tapasztaltak. Ugyan még néhány napig ellenőrző pontok lesznek az utakon, de a Belügyminisztérium közleménye szerint a terület nem veszélyes, de mindenkinek csak saját felelősségre javasolják a "karantén alá vett", de egyébként nyitott területek látogatását. Indoklásként az emberek közhangulatának javulását hozták fel.

Május 5. "Az ország pozitív gócpontjává" vált a bombázott terület, ahol a sokk ellenére minden ember elégedettsége nagymértékben növekedett. Politikailag semlegessé, de liberálisan humánközpontúvá vált minden politikus korábbi pártállásától függetlenül és a civil közjóléti mozgalmakkal együttműködve saját alkotmányt és "államot az államban" hoztak létre. Gazdaságilag is fellendülést tapasztalhatunk, mind a területen belül, mind az ország többi pontjával folytatott kereskedelemben. Úgy tűnik a régióban tudják a megoldást a válságból való kilábalásra.

Május 20. Az anyaországi parlament nyomására a Honvédség és a Belügyminisztérium felfedte a jelenség okát:
A bombák biológiai hatóanyaga egy víruskoktél, mely beépülve sejtjeink DNS-ébe sokszorosítja magát és közben megnöveli a szervezet szerotonin termelését. A koktél másik tagja a szorongásért és depresszióért felelős limbikus mag működésének hatékonyságát csökkenti.
A meglepő az egészben hogy maguk a magyarok dobták le a bombákat, derül ki a beszámolóból.
A kísérlet sikeresnek bizonyult. További bombák alkalmazását tervezik.
A katonai, orvostudományi és pszichológiai kísérlet fedőneve: Szeretet-csomag

BOMBÁT MINDENKINEK!