Nagyon jó. Aranyos. Profi.
szólj hozzá: Korunk szerelmes levele
2010-10-24
2010-10-04
Hungaria Nostra
Unokáink - de mi - se fogják/juk látni...
Ide is beírom, hogy többen is olvashassák és feliratkozhassanak.
Ez az a filmsorozat, ami megérdemli, hogy beszéljünk róla. Ugyan jelen pillanatban még csak 2 részen vagyok túl, de emlékszem, hogy szép dolgokat mutatott be, sőt, ahogy a petíciós oldalon is olvasható, olykor azt is bemutatták, hogy szakemberek hogyan védik a műemlékeket, illetve az egyszerű ember mit tehet azok állagának megőrzése érdekében (és mit ne tegyen az ellen).
Ugyan a műsorvezető (Ráday Mihály Úr) kicsit vontatott a mai rohanó világhoz és nyilvánvalóan egy PS3 lövöldözős programhoz szokott gyereket/ifjút nem köt le ha végigsrenkel a kamera egy épület homlokzatán (2 perc alatt), DE
abban is biztos vagyok, hogy majd (legkésőbb) nyugdíjas koromban szívesen nézem majd mamuszban a fotöjből a sorozat egyes részeit... már csak a nosztalgia kedvéért is.
Mentsük meg az öröksévédelmünk egyik legkiemelkedőbb alkotás(sorozatát)!
Ide is beírom, hogy többen is olvashassák és feliratkozhassanak.
Ez az a filmsorozat, ami megérdemli, hogy beszéljünk róla. Ugyan jelen pillanatban még csak 2 részen vagyok túl, de emlékszem, hogy szép dolgokat mutatott be, sőt, ahogy a petíciós oldalon is olvasható, olykor azt is bemutatták, hogy szakemberek hogyan védik a műemlékeket, illetve az egyszerű ember mit tehet azok állagának megőrzése érdekében (és mit ne tegyen az ellen).
Ugyan a műsorvezető (Ráday Mihály Úr) kicsit vontatott a mai rohanó világhoz és nyilvánvalóan egy PS3 lövöldözős programhoz szokott gyereket/ifjút nem köt le ha végigsrenkel a kamera egy épület homlokzatán (2 perc alatt), DE
abban is biztos vagyok, hogy majd (legkésőbb) nyugdíjas koromban szívesen nézem majd mamuszban a fotöjből a sorozat egyes részeit... már csak a nosztalgia kedvéért is.
Mentsük meg az öröksévédelmünk egyik legkiemelkedőbb alkotás(sorozatát)!
2010-09-23
Magyar provinciát!
Hogyan osszák el a sarkvidék területét?
hír innen
Már a kérdésfeltevés rossz kedves újságíró! Én nem értem, hogy milyen alapon van csak a tengerrel rendelkező országoknak joga az északi sarki vizek és a mélyben fekvő területek (és források) felosztására.
Az északi és a déli sark MINDENKIÉ! Így Mo-nak is jogot kellene formálnia egy mondjuk terület/népesség arányú felosztásra. Nekünk miért ne lenne jogunk 2-200 km2-re?
Mire jó 200 km2? Hát nem a fóka/pingvinvadászatra! De mondjuk egy jól kiválasztott területtel jó forráslelő helyhez juthatnánk, vagy esetleg egy szállításilag megkerülhetetlen ponton kivetett tranzitadóval sok pénz folyhatna be az államkasszába.
Csak félig tréfálok!
Zsozef De Trezorié, főkincstárnok
hír innen
Már a kérdésfeltevés rossz kedves újságíró! Én nem értem, hogy milyen alapon van csak a tengerrel rendelkező országoknak joga az északi sarki vizek és a mélyben fekvő területek (és források) felosztására.
Az északi és a déli sark MINDENKIÉ! Így Mo-nak is jogot kellene formálnia egy mondjuk terület/népesség arányú felosztásra. Nekünk miért ne lenne jogunk 2-200 km2-re?
Mire jó 200 km2? Hát nem a fóka/pingvinvadászatra! De mondjuk egy jól kiválasztott területtel jó forráslelő helyhez juthatnánk, vagy esetleg egy szállításilag megkerülhetetlen ponton kivetett tranzitadóval sok pénz folyhatna be az államkasszába.
Csak félig tréfálok!
Zsozef De Trezorié, főkincstárnok
2010-09-22
Majom
Te majom! Mondhattuk volna egymásnak öten, amikor is egy kalandtúraparkban fáról fára közlekedtünk.
Bemelegítésképpen és tanulásképpen 15 perces bemutatót tartottak, amit ki is kellet próbálni. Itt a csúszós kötélpálya 5 m hosszú volt és 2,5 m magasan feszült, így az ember lába le is érhetett volna.
Persze kiépített drótkötélpályán, és többnyire speciális eszközök (karabinerek, beülő, roller és rocker) segítségével történt az egész mulatság, de kétszer pl. egy olyan sodrott kötéllel, mint amilyen a tornatermekben van, olyannal kellett egy fáról egy másiknál kifeszített kötélhálóra átlendülni. Az egyik kötél a sok használattól eléggé elrongyolódottnak tűnt és bizalmam kissé megcsappant a biztonsági rendszer iránt, amikor ezt láttam. Az egyik alkalommal nem is sikerült az átlendülés. Csak a lábammal értem el a kötélhágcsót, mert nem volt elég a kezdeti lendület és így egy pillanat alatt vízszintes helyzetbe kerültem, miközben a lábfejemmel kapaszkodtam a kötélhálóba, kezemmel meg a "liánba".
Na itt vesztettem el az össz erőmet a kapaszkodás miatt, annak ellenére, hogy kb. 20 másodpercen belül feladtam, mert fogalmam sem volt, hogy mit tehetnék... mégsem vagyok igazi majom, mert akkor a lábammal is tudtam volna kapaszkodni (szandál nélkül!). Így a két fa között rekedtem kb. 10-20 másodpercre, mert aztán az olasz barátom, aki már korábban feladta a versenyt lentről belóbált és így végül sikerült megkapaszkodnom.
Szégyelltem magam egy kicsit, főleg azért mert szót fogadtam a német srácnak és ahelyett, hogy valóban elrugaszkodtam volna a fáról, ahelyett a javaslatára csak elengedtem magam... na emiatt nem értem át. Sajnos ezt a mögöttem jövő, genetikailag jól összerakott, Lara Croft kinézetű csaj is látta, így ugrott a randi. :( (Róla nincs kép, sajnos.)
Tényleg úgy nézett ki, mert barna bőr csizmája térdig ért, kezén hasonló bőr kézfej-kesztyű, testhez feszülő rövidnadrág,
amire a beülőt (sziklamászóknak is van, ugye Bea?) ráhúzva pont olyan kinézete volt, mint a Tomb Raider plakátján virító csaj, aki pisztolytáskát hord az oldalán. A felső részről meg már nem is beszélek... Nagyon ügyes volt és kb. 10 állomáson keresztül követett, amiből csak egyet rontott. Na ekkor vált igazán szerethetővé, mert rájöttem, hogy mégsem robot. :)
Mondtam is neki, hogy gonosz vagyok, de megmondom örülök annak, hogy elrontott egy lépést. Mosolygott. Körülbelül 4 csaj követte és mindegyik stramm leányzó volt, ember a talpán (majom a fáján), de ők fenotípusosan nem voltak olyan egyedi példányai az emberi fajnak.
Na de visszatérve a lényegre: drótkötélen csúszás, akár 80 m-re lévő fáig, kb. 20 m magasból érkezés 5 m magasságba; aztán kötélháló mászás felfele, tipikus "indián foghíjas" híd mászás (lásd kép), különböző távolságokkal a fogak között... hát volt olyan, ami még nekem is messzi volt. Aztán ezt csak nehezítette, hogy időnként a biztosító drótkötélen hagytak egy "bogot", ami miatt ha az ember nem vette észre idejében, akkor minimum meg kellett álljon, de néha vissza is kellett lépnie.
Aztán jött az optikai tuningolt ijesztegetés, direkt eltört deszkákkal: itt én jót mosolyogtam (mert volt rajtam beülő, akkor meg mitől féljek?!).
Oldalirányba billegő fapalló, illetve csak egy kötél a lábnak, meg egy másik a kapaszkodáshoz (lásd kép).
5 pályából 3-at megcsináltunk. A legkisebbeknek valót kihagytuk, a másodikkal kezdtük, s láttam, hogy nem nehéz, ezért elmentünk a negyedik szintre a "sportif"-ra. Egy ember tériszony miatt kiszállt. Egy ember tiltakozott, mert ő sorba akart menni (elvileg logikus lett volna, mert a nehézségi fokozat úgy erősödött, hogy közben megtanulhattad a módszereket, trükköket). Én ellenben nem akartam kifáradni a hármas szinten, hogy utána ne legyen erőm a negyedikre. Nem jól döntöttem, és ennek leginkább az egyik csaj itta meg a levét, aki ugyan nem elsőként szelt át egy foghíjas hidat, de nagyon beparázott és ledörzsölte a tricepszéről a bőrt.
Ráadásul a 3. nem volt olyan fárasztó, mint a negyedik - ahol a kötéllengést elrontottam egyszer. Mindenesetre arra jó volt, hogy a pálya közepén már tudjuk (ketten maradtunk), hogy egyikünk sem fog még csak gondolni sem az ötös pályára! :)
A leginkább a "tirolien"-nek nevezett csúszópályák tetszettek, bár néha gond volt az érkezéssel, mert olykor túl erősen csapódtál az érkezési oldalon lévő fát körülvevő szivacsba, olykor meg alig csúsztál a végén. Ha nem sikerült elkapnod a szivacs felett lógó sárga kapaszkodót, akkor meg természetesen visszacsúsztál és akkor jött a majom módszer, azaz hátradőlve, kézzel csimpaszkodva a drótkötél mentén vissza kellett húznod magad. Szerencsére nem igényelt túl nagy erőfeszítést.
Üdvözlet Párizsból, illetve a Park Adventure de Sainte Assise egyik fájáról:
és ez az egész nem jött volna létre, ha nincs a szülinapom, amelynek keretében javasoltam, hogy látogassuk meg ezt a parkot (öntömjénezés vége). Arra számítottam, hogy kb. 2 jelentkező lesz, de aztán 6-an lettünk. Nagyszerűen sikerült az idei szülinapi buli, főleg, hogy a kalandpark után jött még csak a közös vacsi, majd elmentünk buliba... hajnali 4-ig. Nagggyon jól aludtam másnap 12-ig. :)
Bemelegítésképpen és tanulásképpen 15 perces bemutatót tartottak, amit ki is kellet próbálni. Itt a csúszós kötélpálya 5 m hosszú volt és 2,5 m magasan feszült, így az ember lába le is érhetett volna.Persze kiépített drótkötélpályán, és többnyire speciális eszközök (karabinerek, beülő, roller és rocker) segítségével történt az egész mulatság, de kétszer pl. egy olyan sodrott kötéllel, mint amilyen a tornatermekben van, olyannal kellett egy fáról egy másiknál kifeszített kötélhálóra átlendülni. Az egyik kötél a sok használattól eléggé elrongyolódottnak tűnt és bizalmam kissé megcsappant a biztonsági rendszer iránt, amikor ezt láttam. Az egyik alkalommal nem is sikerült az átlendülés. Csak a lábammal értem el a kötélhágcsót, mert nem volt elég a kezdeti lendület és így egy pillanat alatt vízszintes helyzetbe kerültem, miközben a lábfejemmel kapaszkodtam a kötélhálóba, kezemmel meg a "liánba".
Na itt vesztettem el az össz erőmet a kapaszkodás miatt, annak ellenére, hogy kb. 20 másodpercen belül feladtam, mert fogalmam sem volt, hogy mit tehetnék... mégsem vagyok igazi majom, mert akkor a lábammal is tudtam volna kapaszkodni (szandál nélkül!). Így a két fa között rekedtem kb. 10-20 másodpercre, mert aztán az olasz barátom, aki már korábban feladta a versenyt lentről belóbált és így végül sikerült megkapaszkodnom.
Szégyelltem magam egy kicsit, főleg azért mert szót fogadtam a német srácnak és ahelyett, hogy valóban elrugaszkodtam volna a fáról, ahelyett a javaslatára csak elengedtem magam... na emiatt nem értem át. Sajnos ezt a mögöttem jövő, genetikailag jól összerakott, Lara Croft kinézetű csaj is látta, így ugrott a randi. :( (Róla nincs kép, sajnos.)
Tényleg úgy nézett ki, mert barna bőr csizmája térdig ért, kezén hasonló bőr kézfej-kesztyű, testhez feszülő rövidnadrág,
amire a beülőt (sziklamászóknak is van, ugye Bea?) ráhúzva pont olyan kinézete volt, mint a Tomb Raider plakátján virító csaj, aki pisztolytáskát hord az oldalán. A felső részről meg már nem is beszélek... Nagyon ügyes volt és kb. 10 állomáson keresztül követett, amiből csak egyet rontott. Na ekkor vált igazán szerethetővé, mert rájöttem, hogy mégsem robot. :)Mondtam is neki, hogy gonosz vagyok, de megmondom örülök annak, hogy elrontott egy lépést. Mosolygott. Körülbelül 4 csaj követte és mindegyik stramm leányzó volt, ember a talpán (majom a fáján), de ők fenotípusosan nem voltak olyan egyedi példányai az emberi fajnak.
Na de visszatérve a lényegre: drótkötélen csúszás, akár 80 m-re lévő fáig, kb. 20 m magasból érkezés 5 m magasságba; aztán kötélháló mászás felfele, tipikus "indián foghíjas" híd mászás (lásd kép), különböző távolságokkal a fogak között... hát volt olyan, ami még nekem is messzi volt. Aztán ezt csak nehezítette, hogy időnként a biztosító drótkötélen hagytak egy "bogot", ami miatt ha az ember nem vette észre idejében, akkor minimum meg kellett álljon, de néha vissza is kellett lépnie.
Aztán jött az optikai tuningolt ijesztegetés, direkt eltört deszkákkal: itt én jót mosolyogtam (mert volt rajtam beülő, akkor meg mitől féljek?!).
Oldalirányba billegő fapalló, illetve csak egy kötél a lábnak, meg egy másik a kapaszkodáshoz (lásd kép).
5 pályából 3-at megcsináltunk. A legkisebbeknek valót kihagytuk, a másodikkal kezdtük, s láttam, hogy nem nehéz, ezért elmentünk a negyedik szintre a "sportif"-ra. Egy ember tériszony miatt kiszállt. Egy ember tiltakozott, mert ő sorba akart menni (elvileg logikus lett volna, mert a nehézségi fokozat úgy erősödött, hogy közben megtanulhattad a módszereket, trükköket). Én ellenben nem akartam kifáradni a hármas szinten, hogy utána ne legyen erőm a negyedikre. Nem jól döntöttem, és ennek leginkább az egyik csaj itta meg a levét, aki ugyan nem elsőként szelt át egy foghíjas hidat, de nagyon beparázott és ledörzsölte a tricepszéről a bőrt.
Ráadásul a 3. nem volt olyan fárasztó, mint a negyedik - ahol a kötéllengést elrontottam egyszer. Mindenesetre arra jó volt, hogy a pálya közepén már tudjuk (ketten maradtunk), hogy egyikünk sem fog még csak gondolni sem az ötös pályára! :)
A leginkább a "tirolien"-nek nevezett csúszópályák tetszettek, bár néha gond volt az érkezéssel, mert olykor túl erősen csapódtál az érkezési oldalon lévő fát körülvevő szivacsba, olykor meg alig csúsztál a végén. Ha nem sikerült elkapnod a szivacs felett lógó sárga kapaszkodót, akkor meg természetesen visszacsúsztál és akkor jött a majom módszer, azaz hátradőlve, kézzel csimpaszkodva a drótkötél mentén vissza kellett húznod magad. Szerencsére nem igényelt túl nagy erőfeszítést.
Üdvözlet Párizsból, illetve a Park Adventure de Sainte Assise egyik fájáról:
és ez az egész nem jött volna létre, ha nincs a szülinapom, amelynek keretében javasoltam, hogy látogassuk meg ezt a parkot (öntömjénezés vége). Arra számítottam, hogy kb. 2 jelentkező lesz, de aztán 6-an lettünk. Nagyszerűen sikerült az idei szülinapi buli, főleg, hogy a kalandpark után jött még csak a közös vacsi, majd elmentünk buliba... hajnali 4-ig. Nagggyon jól aludtam másnap 12-ig. :)
2010-09-17
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)